Prológus

*Summer*

 Gyomrom görcsbe rándult, a meglepődöttség és a félelem érzésének különleges keveréke járta át a testemet, miközben éreztem, ahogy őrületes sebességgel dobogott a szívem, nekiütődve a szegycsontomnak. Tenyereim izzadtak, minek következtében el kellett engednem a bőröndöm fogantyúját, majd végigsimítottam a farmerom anyagán, próbálkozva a nedves érzés megszüntetésével. Ami nem hogy sikerült volna, de még a fülem is zúgni kezdett, így inkább nekidőltem a nappaliban elhelyezett komódnak, megmentve magamat a padlón kikötéstől. 

  Pedig még csak rá sem pillantottam a kezeiben tartott, apró dobozra!  

 Mélyeket lélegezve próbáltam az előttem fél térdre ereszkedett fiúval tartani a szemkontaktust, de csillogó, mélybarna szemei láttán el kellett kapnom a tekintetemet, hiszen ő feleletet várt a kérdésére, én pedig nem tudtam kinyögni azt a néhány betűs szót, így szemei aggodalmat kezdtek tükrözni. Azt pedig nem tudtam végignézni, ahogy feleletemre várakozva összetörik. Túlságosan is gyáva voltam ahhoz.

 - Summer… - hangja remegett, nevem halk kiejtése után pedig el is csuklott, szemeiben könny csillogott. – Nem akarod, igaz? – kérdezte olyan hanglejtéssel, hogy idegennek éreztem magamat a kapcsolatunkban, amiben több mint egy éve éltünk.

 Lassan megráztam a fejemet, kifejezve, hogy nem álltam készen a nagy lépésre, mire egyre hevesebben süllyedő és emelkedő mellkassal ült rá a sarkaira, miközben csalódott és kissé ideges mozdulattal törölte le az arcán végigfolyt könnycseppeket.

 - Nem… megy. – nyögtem ki nagy nehezen, miközben küszködve próbáltam elfojtani az egyre erősödő lelkiismeret-furdalást.  – Szeretlek, de nem tudom megtenni. Még nem.

 Mélybarna, könnytől csillogó szemeit lassan rám emelte, majd lassan megrázta a fejét, de nem mondott semmit. De nem is kellett. Láttam rajta, hogy nem hitt nekem.  

 - Persze. – motyogta, miközben arca érzelemmentes maszkot öltött magára, amin az együtt töltött hónapok után is csak nehezen láttam át, így nyilvánvalóvá vált, hogy kizárt az életéből.

Kizárt az életéből, eltolt magától, semmissé vált az együtt töltött idő, így nem tudtam mást tenni, mint még egyszer, utoljára belenéztem a szemeibe, majd lehajoltam egy utolsó csókot leheltem az ajkaira, de viszonzást már nem kaptam. 

Már nem ugyanaz a fiú volt, akibe 2010-ben beleszerettem. Már nem az a fiú volt, aki néhány perccel azelőtt.

 - Viszlát Zayn! – mondtam halkan, majd a bőröndömet magam után húzva kisétáltam a közös életünkből, bele sem gondolva, hogy még nem ért véget a történetünk.   

Kedves Olvasók! 
Őszintén bízom benne, hogy elnyerte tetszéseteket a prológus! Amennyiben így van, hagyjatok magatok után valamilyen jelet. :) Rettentően hálás lennék érte! :) 
Illetve cserét is kérhettek nyugodtan! :)
Kellemes hétvégét és őszi szünetet! :) <3

xx Lorette T.