Tizennegyedik

*Summer*

Legszívesebben arcon csaptam volna önmagamat, mikor úgy gondoltam, csupán csak az Ellen által vezetett műsor miatt kell nyilvánosan megjelennem Zayn társaságában, míg Los Angelesben töltöm az időt. Azonban Renée a felvétel után széles mosollyal az arcán várt bennünket Paul társaságában a hátsó bejáratnál, amiből már előre éreztem, hogy baj lesz. Számomra legalábbis mindenképpen, hiszen ismertem már annyira jól a nőt, hogy tudjam, mikor őszinte a mosolya és mikor nem.
És, sajnos ebben az esetben az utóbbi volt, így miután közelebb értünk hozzájuk, sóhajtva hagytam, hogy beavasson bennünket az újabb őrült ötletbe, amely által ismét elérhetjük, hogy címlapokon tündököljünk, ha már az eddigiek nem lennének elegek.
Hiszen, mióta csak leszállt a repülőgép a reptéren, másról nem is cikkeznek az újságok, csak a rég-új szerelmünkről, ami szinte a semmiből éledt újjá. Mondjuk teljesen szkeptikus voltam a hatékonyságukat illetően, mégsem értettem, miért is kellett egyre többször, és számunkra egyre kényelmetlenebb helyzetekben részt vennünk, hiszen a lemezeladások így is nőttek, illetve a korábbi botrányainkról sem igazán lehetett hallani. Habár az utóbbi inkább Zayn-t érintette, hiszen nála egészen gyakoriak voltak az extrémebb húzások, míg én inkább az elvonó óta meghúztam magamat, amihez nagyban hozzájárult a szabadulásom utáni fejmosás.
Na, nem mintha annyira érdekelt volna akkor, bármi is, de azért azzal tisztában voltam, hogy ha kirúgatom magam, a vezetőség elintézi, hogy egyetlen egy menedzsment se alkalmazzon, így simán lehúzhattam volna a rolót, éppen úgy, ahogy egészen sok szakmabeli tette, miután nem tudták felbontani a szerződéseiket. Ezt pedig egyáltalán nem akartam, hiszen az éneklés volt a mindenem, az pedig egy hatalmas plusz volt, hogy közben örömet szereztem igazán sok embernek, őket pedig nem akartam cserben hagyni.
Így, ennek a tudatában hallgattam végig a menedzseremet, miközben pár méterrel arrébb Paul próbálta Zayn-t jobb belátásra bírni az újabb közös programmal kapcsolatban, hiszen neki is éppen annyi kedve volt ellátogatni Selena Gomez koncertjére, mint nekem, annak ellenére, hogy mindketten jó barátságot ápoltunk a lánnyal. Csakhogy nem szerettük volna kihasználni őt semmilyen formában, és hiába nyújtotta felém Renée a színpad mögé szóló belépőt, melyet Sel küldött nekünk, árulásnak éreztem a lánnyal szemben. Mintha kerestük volna az alkalmat, hogy mutogathassuk a nagyérdeműnek, hogy milyen jól megvagyunk, holott a valós kapcsolatunk alatt sem tettünk ehhez hasonlót.
  - Komolyan nem értem, miért kell ezt csinálni - ráztam meg a fejemet, aztán egy sóhaj is kiszakadt az ajkaim közül, miközben kelletlenül fogadtam el a nevemmel ellátott belépőt, amit aztán a táskámba süllyesztettem. - Kihasználjuk Selena jóindulatát.
  - Ő hívott meg benneteket, mert tudta, hogy mindketten a városban vagytok - szólt közbe Renée, mire felvont szemöldökkel néztem rá, hiszen hiába kaptuk a lánytól a jegyeket, mindenképpen kötelező lett volna megjelennünk valahol, ez pedig kapóra jött mindenkinek. - Régen találkoztatok, és megér pár fénykép ennyit - vonta meg a vállait, mintha semmiségről lenne szó, azonban mindannyian tisztában voltunk azzal, hogy mennyit is takar az a pár fénykép.
  - Persze, persze - bólogattam, hiszen a beleegyezésen kívül mást nem igazán tehettem, annak ellenére, hogy tényleg nem volt kedvem megjelenni és bájologni mindenki előtt. - Intéznél nekem ruhát? - pillantottam még a nőre, aki halványan mosolyogva bólintott, majd mikor láttuk, hogy Zayn is kelletlenül beleegyezik az esti programunkba, mindannyian elindultunk a parkolóban álló autóhoz.
A szállodához vezető út csendben telt, ami jelen esetben teljesen érthető is volt, sőt azon lepődtem volna meg igazán, hogy ha bárki is beszélgetést kezdeményezett volna. Muszáj volt átgondolnunk a felvételen zajlottakat, illetve fel kellett készülnünk az esti programra is, hiszen tökéletesen kellett játszanunk a szerepünket. Ami pedig alapjáraton sem ment könnyen, de Zayn vallomása óta, mely szerint neki köszönhettem azt, hogy összekerültünk, még inkább moderálnom kellett magamat, mert képes lettem volna szinte mindent a srác fejéhez vágni.
Ő volt az, aki a szakítást végül kimondta, hiszen annak ellenére, hogy nem álltam készen az eljegyzésre, majd a házasságra, igenis szerettem őt és el tudtam volna vele képzelni az életemet, csak egy kicsit később. Azonban ő a nemleges válaszom miatt egyre távolságtartóbban viselkedett, sokat veszekedtünk és olyan volt az utolsó pár hónap, mintha meg akarnánk ölni a másikat. A végső lépés mégis neki köszönhető, mert én ezek ellenére is hajlandó voltam küzdeni érte, így egyáltalán nem tudtam feldolgozni, hogy ő hozta meg a döntést a szerződéssel kapcsolatban.
Túlságosan kusza volt nekem ez az egész, és az sem segített a helyzeten, hogy mindketten feltűnően kerültük a témát, sőt talán nem is beszélgettünk normálisan azóta, hogy nála töltöttem egy éjszakát. Holott tisztában voltam azzal, ideje lenne megejteni azt a bizonyos társalgást, annak érdekében, hogy ne úgy kerüljünk ki ebből az egészből - legyen ez bármi is közöttünk - mint legutóbb.
Mert az mindkettőnk karrierjének a végét jelentette volna.
Így mire lassítani kezdett alattunk az autó, majd a szálloda bejáratánál meg is állt, eldöntöttem, hogy ha addig ő nem hozakodik elő semmilyen témával annak érdekében, hogy rendezhessük a kapcsolatunkat, a koncert után nekem kell megtennem a kezdő lépést. Addig nem igazán szerettem volna zargatni, tekintettel arra, hogy vészesen kevés időnk maradt elkészülni, illetve a gondolataimat is össze kellett szednem, mert nem állhattam elé mindenféle hablatyolással. Határozottnak kellett lennem ahhoz, hogy végre megnyíljon előttem, és őszintén beszéljen nekem szinte mindenről, ami az elmúlt években történt vele, és mindkettőnket érint. Mert, ha már össze voltunk zárva, ki tudja mennyi ideig, muszáj volt megtudnunk mindent a másikról, annak ellenére, hogy még évek múltán is ő volt az az ember, aki a legjobban ismert, és én is őt.
  - Egy óra múlva jövök - bökte ki halkan Zayn, mikor a szobája előtt megállt és kissé meggyötörten nézett rám.
  - Gyere be, van kulcsod - vágtam rá, aztán egy halk horkantás is társult a mondandómhoz, hiszen még élénken éltek bennem az emlékek azzal kapcsolatban, hogy milyen idióta indokkal kunyerált magának egy kulcskártyát. - Ha nem lennék kész, a minibárban találsz whiskyt - tettem még hozzá, mire egy aprót bólintott jelezve, hogy tudomásul vette, majd halkan becsapódott mögötte az ajtó, és alig pár pillanattal később már én is a szobámban találtam magamat.
Egy fehér ruhazsák lógott a szekrényen, melyen a nevem szerepelt, így halvány mosollyal az arcomon szeltem át a szobát, hogy megnézhessem, menedzserem milyen darabot intézett nekem. Így óvatosan lehúztam a cipzárt, majd lassan lefejtettem vállfáról a puha anyagot ezáltal felfedve az egybe ruhát. A sötétkék alapon, fekete mintával díszített darabot egy vékony pánt tartotta a nyakban, míg a V-alakú kivágás pont annyit mutatott, amennyit kellett, illetve a ruhának szinte az egész háta hiányzott. A megszokott lágy esésű szoknya helyett azonban a darab nadrágrészben végződött, mely nem követte a lábamnak a vonalát, sőt az alja egy kicsit tágabb is volt, mint a teteje. Egyből szerelmes lettem a ruhába, és örültem, amiért Renée egy, teljesen az ízlésemhez illőt választott, így írtam is egy üzenetet a nőnek, amiben megköszöntem, hogy ennyire rövid idő alatt egy ilyen szépet kerített nekem.
Ezt követően pedig a fürdőbe mentem, ahol a ruháimat a mosdókagylónak a szélére helyeztem, majd beálltam a zuhany alá. A kellemesen meleg hőmérsékletű vízsugár teljesen ellazított, és habár örömmel élveztem volna még a kényeztetést, sietnem kellett, hiszen nem akartam megvárakoztatni Zayn-t, illetve sokat késni sem akartam, mert szerettem volna még a koncert kezdete előtt találkozni Selenával, hogy megköszönhessem neki a jegyeket. Így magamhoz képest gyorsan végeztem a fürdőszobai teendőimmel, majd miután szorosan magam köré tekertem egy fehér, szállodai logóval ellátott törölközőt, kiléptem a szobába.
  - Egészen gyors voltál - pillantottam az erkélynél álló srácra, aki a hangomra megfordult, majd szinte felfalt a tekintetével, mikor a testápolóval a kezemben elhelyezkedtem az ágyon és elkezdtem bekenni a bőrömet. - Milyen? - böktem a kezében tartott pohárra, amiben megcsillant a barnás színű folyadék.
  - Nem rossz - vonta meg a vállát, aztán odalépett az asztalhoz, amin ott pihent az üveg egy másik pohár társaságában. - Töltsek neked is? - kérdezte, miután pár kortyban eltüntette a sajátjában levő italt.
  - De csak hígítva - feleltem bólogatva, annak ellenére, hogy tudta, hogy iszom meg a whiskyt, hiszen annak idején ő volt az, aki rászoktatott. - Köszönöm - vettem el tőle a felém nyújtott poharat pár perccel később, majd felálltam és hozzá hasonlóan odaálltam a hatalmas ablakhoz, így rálátásom nyílt a naplementére.
A nap lágy sugarai a szivárvány szinte minden színében megfestették az égboltot, mellyel egyszerre a város is éledezni kezdett. A hatalmas felhőkarcolók ablakai világítottak, az utcai lámpákat is lassan felkapcsolták, és mintha a tömeg is egyre nagyobb lett volna. Na, nem mintha napközben olyan kevesen tartózkodnának Los Angeles utcáin, viszont az este közeledtével teljesen más világba csöppen az ember. Sokkal felszabadultabb mindenki, és senki sem rest kihasználni a város adta előnyöket.
  - Lassan indulnunk kellene - zökkentett ki Zayn hangja a bambulásomból, mire rá kaptam a tekintetemet, és néztem, ahogy az alsó ajkát rágcsálja. Azonban erre a testem önkéntelenül is reagált, hiszen mindig is képes volt ezzel a tettével megőrjíteni, így egy halk sóhaj csúszott ki az ajkaim közül, majd kicsit be is kellett nedvesítenem őket, mert kiszáradtak. Zayn ekkor egy kicsit közelebb lépett hozzám, mélybarna íriszeivel szinte fogva tartotta az enyémet, majd lehajolt és a fülembe suttogott. - Zavarna, ha megcsókolnálak? - kérdezte, aztán visszaállt eredeti pozíciójába, hogy láthassa a reakciómat.
Ha lehet, pirosabb színben pompázott az arcom, mint egy paradicsom, és egy hatalmas gombóc is keletkezett a torkomban, amit egy nagyobb nyeléssel próbáltam eltüntetni, de lehetetlen volt. Ajkaim ismét kiszáradtak, ösztöneim és vágyaim azonban jobban aktivizálták magukat, és mire észbe kaptam már közelebb is húzódtam a sráchoz, aki fejrázásom láttán mohón csapott le.
Ajkain érezni lehetett az előbb elfogyasztott italt, és talán még a dohány íze is ott volt, azonban sokkal jobban élveztem azt a mentol illatot, amit árasztott. Puha ajkai szinte szinkronban mozogtak az enyémekkel, miközben karjait derekam köré fonta és úgy húzott szorosan magához, míg én átkulcsoltam a kezeimmel a nyakát,  és a tarkóján levő hajával játszottam. Kezei néha elkalandoztak, míg nyelveink őrült táncot jártak, így kissé megugrottam, mikor ujjaival rámarkolt a fenekemre, ez pedig belőle egy halk nevetést váltott ki.
  - Tényleg mennünk kell - léptem el tőle végül teljesen elpirulva, mire csak bólintott egy aprót és ujjai közzé csippentette az alsó ajkát, majd onnan nézte végig, ahogy leakasztom a szekrényről a ruhát, majd felkapva egy bugyit és a cipőmet, becsuktam magam mögött a fürdő ajtaját. - Huh - dőltem neki a nyílászárónak, miközben kissé zavart mosoly terült szét az arcomon, hiszen nem tudtam hova tenni az előbbi tettünket.
  - Siess, Sum - kopogtatta meg az ajtót, így egy kisebb sikoly csúszott ki az ajkaim közül, majd tettem, amit kért, és sietve felöltöztem. - Paul szólt, hogy induljunk - tette hozzá az ajtó nyitódásával egyszerre, majd végigfuttatta rajtam a tekintetét. - Gyönyörű vagy!
  - Köszönöm - pirultam el ismét, amit azzal igyekeztem palástolni, hogy egy kisebb táskába gyorsan összepakoltam a szükségesebb holmikat. - Mehetünk - szóltam, mire egy aprót csapva a fenekemre indult el az ajtó felé, én pedig teljesen a sokk hatása alá kerülve követtem őt, és kíváncsian vártam, hogy ezek után hogyan is fog zajlani az a bizonyos beszélgetés.
Mert arról még mindig nem mondtam le, hogy rendbe hozzam a kapcsolatunkat.

Drágáim! <3
Mérhetetlenül röstellem az ismételt csúszást, azonban sajnos a közeljövőben, egészen pontosan június végéig ez nem fog változni az érettségire való készülés, majd a vizsgák miatt. Igyekszem pár sort mindig írni, nem tudom ezzel mennyire jutok előre, de mindenesetre köszönöm a megértéseteket. <3 
Remélem tetszett a rész, és kellőképpen elértem vele azt, hogy várjátok a következőt. :) <3 Mi a véleményetek Zayn és Summer kapcsolatáról? Szerintetek meddig képesek még játszani egymás idegeivel, és persze vágyaival? :) <3 
Köszönöm szépen az eddigi támogatásotokat, visszajelzéseket, és ne feledjétek pipálni, kommentelni, cserét kérni mindig szabad! <3 
Kitartást az utolsó hajrához, hamarosan találkozunk! <3 
xx Lorette T.