Tizenharmadik

*Summer*

A felvétel reggelén hét órakor léptem ki fáradtan a szállodához tartozó edzőteremből, miközben szinte egy szuszra megittam a félliteres mentes vizemet. Majd az üres palackot a vállamon levő sporttáskába rejtettem, aztán a liftnél megállva, sóhajtva döntöttem a fejemet Tyler vállára.
A testőröm most is, mint minden alkalommal tökéletes edzőpartnernek bizonyult, így a gyakorlatai, melyeket majdnem két órán keresztül végeztem, teljesen lefárasztottak és ki is kapcsoltak. Mondjuk leginkább az utóbbi volt a célom, így hálával is tartoztam a nálam alig idősebb férfinak, hiszen elég volt egy fél mondatot elejtenem és máris a segítségemre volt. Még ha a legfárasztóbb módon is.
- Még tudsz néhány órát pihenni, mielőtt indulnánk a stúdióba - mormogta halkan, miután hallotta, hogy milyen ásítások törnek elő belőlem. Nem volt a legnőiesebb, tudom, de nem igazán érdekelt, hogy bárki meghallja, Tyler pedig látott már rosszabb pillanataimban is. - Sőt, ajánlom is, hogy megtedd. Eléggé harapós kedvedben szoktál lenni, ha nem pihened ki magad, és nem lenne túlságosan jó ötlet, úgy eljönni - magyarázta, mire egy halvány mosoly kúszott az arcomra, hiszen most is sikerült bebizonyítania, hogy úgy ismer, mint a saját tenyerét.
- Persze, persze - bólogattam bőszen, aztán miután becsukódott mögöttünk a liftajtó, a hátamat nekitámasztottam a korlátnak, míg a fejemet nekidöntöttem a hideg fémnek. - De biztos, ki fognak valamit találni, hiszen az, hogy a szabadságom után is néhány óránál többet eltöltsek egy szobában, túl nagy kérés - sóhajtottam fel, miközben megérkezett a felvonó a megfelelő emeltre, így szinte vánszorogva léptem ki belőle, majd indultam el az emeleten található két lakosztály közül a távolabbiba. - Köszönöm, Ty! - pillantottam még a testőrre, aki értve a célzást, bólintva adta a tudtomra, hogy a következő alkalommal is számíthatok majd rá, majd becsukódott a felvonó ajtaja, hiszen a velünk utazó személyzet egy másik emeleten szállt meg.
A sporttáskám egyik kisebb zsebéből kihalásztam a kulcskártyát, amit aztán a kilincs fölötti érzékelőhöz illesztettem, aminek köszönhetően pár pillanattal később ki is nyílt a dupla szárnyú, fehér faajtó. A küszöböt átlépve pedig leakasztottam a vállamról a táskát, majd kibújtam világoskék, Adidas futócipőmből, majd a pulóveremet rádobtam a táskára. Ezt követően pedig odacsoszogtam az ágy melletti szekrényhez, majd a szobához tartozó telefont felemelve, megnyomtam a megfelelő gombot a reggelim megrendeléséhez.
- Jó reggelt, Miss Oakley - hallottam meg a vonal túloldalán egy talán, túlságosan is boldog női hangot. - Miben segíthetek? - kérdezte rögtön, túlbuzgón.
- Jó reggelt - köszöntem én is illemtudóan, habár kevésbé lelkesen, mint ahogy azt az előbb kaptam. - Egy adag zabkását szeretnék, friss gyümölcsökkel és egy hatalmas adag kávéval, kókusztejjel és cukor nélkül - mondtam, miközben leültem az ágyra, aztán a mobilom kijelzőjére pillantottam, hogy megnézzem, mennyi az idő. 7:16. - Illetve kérnék még egy palack, buborékos ásványvizet.
- Rendben, körülbelül fél óra múlva vinni fogjuk.
- Köszönöm - tettem még hozzá, aztán már csak a halk búgást lehetett hallani, ami a vonal megszakadását jelezte.
Általában pontosan szokott érkezni a megrendelt étel, amit kifejezetten szerettem a szállodában, így azt a fél órát tökéletesnek tartottam arra, hogy lezuhanyozzak. Emiatt pedig kissé nehézkesen, de sikerült elmásznom a fürdőszobáig, ahol a telefonomat a mosdókagyló szélére helyeztem, miután bekapcsoltam rajta az egyik kedvenc dalomat. Aztán halkan énekelve megszabadultam a ruháimtól, majd beléptem a zuhanykabinba. Magamra húztam az ajtót, hiszen nem szerettem volna eláztatni az egész helyiséget, majd megnyitottam a csapot. A kellemes hőmérséklet megtalálása után perceken keresztül álltam a zuhanyrózsa alatt, miközben élveztem, ahogy a víz ellazítja a fáradt tagjaimat. Lehunytam a szemeimet, a hátamat pedig a csempének döntöttem, és Avery csodálatos hangjával együtt énekeltem én is a Poison című számát.
- I pick my poison, and it's you. Nothing could kill me like you do - énekeltem teljes beleéléssel a refrént, majd mikor rájöttem, hogy mennyire ironikus a helyzet, hitetlenkedve felnevettem, miközben éreztem, hogy a lelkem apró darabokra törik, és legszívesebben zokogva kuporodtam volna a zuhanyzó egyik sarkába, hogy kiadjak magamból minden elfojtott érzelmet.  - I pick my poison, and it's you. 
Reménytelen esetnek tartottam magamat, hiszen valahogy mindig a Zayn-hez fűződő érzelmeimhez kanyarodtam vissza, ez pedig szépen, lassan felőrölt. Idegesített, de valamilyen beteg oknál fogva, ragaszkodtam a lelkemet tépkedő érzéshez. Képes lettem volna Zayn-t egy másik világba száműzni, ugyanakkor egyre inkább vágytam arra, hogy újra láthassam. Tisztában voltam azzal, hogy rossz az, ami bennem tombol, azonban voltam annyira mazochista, hogy egyre jobban vágyjak rá.
Ezen pedig nem segített az sem, hogy a múltkori, nála töltött éjszakát követően minden alkalommal libabőrbe borult a testem, hacsak arra gondoltam, hogy ő volt az, aki kezdeményezett. Még úgy is, hogy egyikünk sem volt teljesen beszámítható állapotban, és nem is emlékeztem túlságosan sok mindenre abból az éjszakából, de arra igen, hogy ő tette meg a kezdő lépést. Ez pedig arra világított rá, hogy benne is van még valami az együtt töltött évekből, és nem csak én vagyok az, aki betegesen ragaszkodik az emlékeihez.
Mondjuk, tisztában voltam azzal, hogy változtunk mindketten annyit az évek során, hogy az erőviszonyok kiegyenlítődve maradjanak, azonban mindketten voltunk annyira makacsak, hogy ezt figyelmen kívül hagyjuk, és addig játszunk míg a másik fel nem adja, vagy be nem ismeri, hogy fontos neki a másik. Szóval akárhogyan is nézzük, de ennek túl sok szépséget és boldogságot nem tudtam jósolni, hiszen a végén valaki mindenképpen szenvedni fog.
Akár így, akár úgy.
Mikor felcsendült egy újabb dal, megráztam a gondolatoktól hemzsegő fejemet, majd a tusfürdős flakonért nyúltam, hiszen sietnem kellett a reggeli miatt. Így gyorsan eloszlattam a testemet az epres illatú anyagot, majd pár perccel később alaposan leöblítettem magamat, aztán elzártam a csapot.
Az ajtót elhúzva nyúltam ki a törölközőért, amit aztán turbánként a fejemre tekertem, majd a másikkal felitattam a nedvességet a testemről, és később magamra csavartam. A telefonomat elemeltem az addigi helyéről, majd kinyitottam a fürdőszobaajtót.
- Mit keresel itt? - kérdeztem egyből az ágyon heverő látogatómtól, aki az egyik kezében egy bögrét tartott, a másikkal pedig az ölében heverő laptopot nyomkodta.
- Gondoltam reggelizhetnénk együtt, és mivel rendeltél reggelit, megspóroltál nekem egy telefonhívást - felelte rám sem pillantva, majd kortyolt egyet a kávéból, ami egyébként az enyém volt. - Habár kérhettél volna cukrot a kávéhoz, és a kókusztej sem valami finom.
- Legközelebb uraságodnak rendelek külön - böktem ki szarkasztikusan, habár nem igazán hatotta meg a dolog, sőt a szája sarkában bujkáló mosolyból tudtam, hogy egészen jól szórakozik. - Hogyan jutottál be? - kérdeztem pár pillanattal később, miközben odaléptem a szekrényhez, amiből aztán kivettem a mára kikészített darabokat, amikkel aztán megindultam a fürdő felé, azonban az ajtót nem csuktam be teljesen, hogy hallhassam a válaszát.
- Könnyen meggyőzhetőek az emberek - felelte kicsit hangosabban. - Tudod, elég egy mosoly és egy bűnbánó tekintet, hogy életem szerelmével bejuthassunk a lakosztályába, hiszen bent hagyta a kulcsot.
- Szánalmas - horkantottam fel, és eléggé nehezemre esett visszatartani a nevetést, hiszen teljesen magam elé tudtam képzelni a portán játszódó jelenetet. - És miért is vagy itt? Persze azon kívül, hogy együtt reggelizés címszó alatt megedd az én reggelimet.
- Paul küldött, hogy egymásra hangolódjunk a műsor előtt - pillantott rám, először mióta belekezdtünk a beszélgetésbe, így talán a kelleténél tovább időzött rajtam a tekintete, hiszen néhányszor végig is mért, majd egy kacsintással is megajándékozott.
- Lehetett volna telefonon is hangolódni, sőt szívesebben írtam volna, minthogy személyesen beszélgessünk - léptem az ágyhoz, majd kivettem a kezéből a szálloda logójával díszített bögrét, és csalódottan vettem tudomásul, hogy majdnem a háromnegyedét megitta az éltető nedűnek. - És rohadj meg - tettem még hozzá, hiszen nem hittem volna, hogy komolyan megissza a kávémat. Nem hittem volna, hogy ennyire mélyre tud süllyedni.
- Én is szeretlek - vágta rá gondolkodás nélkül, mire néhány ütemet kihagyott a szívem, és mikor összeakadt a tekintetünk, zavartan néztünk a másikra. Ennél kínosabb már nem is igazán lehetett volna, hiszen, még úgy is furán vette ki magát, hogy nem gondolta komolyan. - Uhm - tűrt bele a hajába, majd egy pár tincset a helyes irányba állított. - Meg kellene beszélnünk néhány dolgot, hogy klappoljanak a történetek.
- Persze - léptem el tőle, és bízva abban, hogy nem hallja, egy halk sóhaj szakadt fel a mellkasomból, mikor odaléptem az erkélyajtóhoz és kinyitottam azt, hogy egy kis levegő is jöjjön be. - Gondolom már van ötleted - mondtam, aztán a tálcán levő tálkából kivettem néhány szem szőlőt, majd az erkélyre kilépve, felvettem az asztalról a cigis dobozt és a rajta levő öngyújtót. Az egyik szálat kihúztam, amit aztán az ajkaim közé emeltem, majd egy halk kattanás után működésbe hoztam a gyújtót, így pár pillanat múlva a nyugtató nikotin beáramolhatott a tüdőmbe. - Ne menj ki annyira - szóltam neki, mikor hallottam, hogy jött utánam, hiszen az utcán sorakozó riporterek, fotósok, és rajongók könnyűszerrel kiszúrták volna, és habár jót tett volna a hírnevünknek egy-egy kép, jobb szerettem volna nyugodtan megbeszélni vele a dolgokat.
- Louis szülinapja, decemberben - pillantott rám, majd leült az egyik székre, és megvárta míg én is elfoglalom a másikat. - Az egy reális időpontnak tűnik, és mindketten ott voltunk a Funky Buddhában.
- Ott voltál? - vontam fel hitetlenkedve a szemöldökömet, hiszen teljesen abban a tudatban éltem, hogy nem tudott hazarepülni az államokból a barátja születésnapjára. Még Louis is ezt mondta.
- Persze - bólintott. - Csak mivel tudtuk azt, hogy nem mennél el, ha tudnád, én is ott leszek, ezért néhány részlet kimaradt a meghívásnál - vonta meg lezserül a vállát, majd szívott egy újabb slukkot a cigijéből. - Ne nézz már így, te úgy sem láttál engem, és jobb volt ez így mindenkinek.
- De te láttál engem? Avery ezért nem engedett még mosdóba sem egyedül, igaz? - tettem fel az újabb kérdéseimet, mikre csupán csak helyeslően bólogatott. - És két héttel később, a születésnapomon miért bukkantál fel?
- Mert akkor már régen tudtam a szerződésről, és kíváncsi voltam arra, hogyan is állunk egymással - sóhajtott fel, majd a füstfelhőt kezdte nézegetni, amely a fejünk fölött gomolygott. - És azt sem szerettem volna, hogy ha a díjátadó előtt találkozunk először normálisan, mert azt hiszem, mindkettőnknek fel kellett készülnie arra, hogy hosszabb ideig össze leszünk zárva.
- Szóval te régebb óta tudtál erről az egész cirkuszról, mint én?
- Én kértem meg őket, hogy te legyél a másik fél - vallotta be, mire kikerekedtek a szemeim, és elnyíltak egymástól az ajkaim. - Választhattam, hogy te vagy Perrie, esetleg egy ilyen alkalmakra felbérelhető lány mellett kelljen megjátszanom magamat, és tekintve, hogy neked sem árt egy kis hírverés, te lettél a szerencsés.

Drágáim! <3 
Mérhetetlenül sajnálom a kimaradást, de sajnos a végzős év teljesen lefoglal, és több időt kellett szánnom az érettségire való készülésre, azonban akadt egy kis szabadidőm, és mindenképpen szerettem volna feltenni a tizenharmadik részt! 
Remélem elnyerte a tetszéseteket, és bízom abban, hogy felkeltette az érdeklődéseteket néhány részlet, amelyek főként a következőkben lesznek jelentősek igazán. Valamint arra is szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy a folytatásra huzamosabb ideig sajnos ne számítsatok, amelynek szintén az iskola az oka. 
Ha tetszett a rész, írjatok nyugodtan, pipáljatok és még cserét is kérhettek! :) Valamint nézzetek be Sophie V. blogjára, ha esetleg még nem olvastátok volna, hiszen a történetben felbukkanó Poison arra a történetére utal. :)  
Legyetek jók, kitartást kívánok és hamarosan visszatérek majd egy újabb résszel! :) 
xx Lorette T. 

ui.: Ha érdekel benneteket egy Teen Wolfos történet, akkor kukkantsatok be a Timeless című blogomra, melynek a nyitása a hónap közepén várható. Egy régebben írt történetemet olvashatjátok majd ott. :)