Tizedik

*Summer*

Reggel, mikor felébredtem erős fény tört be a szobába azon a kis résen, amely a sötétítőfüggönyök között keletkezett. Emiatt pedig nyöszörögve fordultam át a másik oldalamra, amivel csak azt sikerült elérnem, hogy félig lelógjak az ágyról, és beverjem a könyökömet az éjjeliszekrény sarkába. Ekkor persze hangos szitkozódás szaladt ki a számon, ami olyan cifrára sikeredett, hogy anyától egy kisebb megrovást kaptam volna érte. De persze az idősebbik énem nem volt jelen, és habár még csukva voltak a szemeim, kezdett eljutni a tudatomig, hogy én sem a saját ágyamban töltöttem az éjszakát. Ami pedig minden normális embert a menekülésre késztetett volna, azonban éreztem a félreismerhetetlen parfüm illatot, ami belengte az egész szobát, és még az ágyneműt is, így tudtam, hogy hol vagyok. Annak ellenére, hogy nála akartam a legkevésbé felébredni.
De persze ez ellen már nem tehettem semmit, hiszen a saját döntésem következményeként kötöttem ki nála, még ha nem is emlékeztem az éjszaka történtekre teljes egészében. Arról nem is beszélve, hogy a fejembe nyilalló fájdalom miatt még tisztán sem tudtam gondolkodni, és kellett ahhoz is néhány perc, mire leküzdöttem az erős hányingert. Ekkor pedig megfogadtam, hogy soha többé nem fogok egyetlen egy korty alkoholt sem inni, de mint minden ilyen fogadalmam, ez is hazugságnak bizonyult.
  - Hoztam néhány szem Algopyrint, meg Alex korábban elugrott neked ruháért - hallottam meg a jól ismert hangot, habár féltem kinyitni a szemeimet, így nem láthattam őt. - Anya pár óra múlva itt lesz, és szeretne veled találkozni - bökte ki néhány másodperccel később, mire szinte kővé dermedtem Trisha említésére, hiszen talán a szakításunk után beszéltem utoljára a nővel.
  - Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne - suttogtam, miközben lassan kinyitottam a szemeimet, majd ülő helyzetbe tornásztam magamat, így farkasszemet néztem az ágy végén ülő Zayn-el. - Köszönöm - fogadtam el tőle aztán a gyógyszereket, illetve a vizet, melyeket felém nyújtott. Aztán észrevettem a papírtáskákat is, melyekben a ruhák pihentek, illetve egy törölköző is hevert ott.
  - Csak néhány perc - nézett mélyen a szemembe, így barna íriszeiben felfedeztem a félelmet és talán a könyörgést is.
  - Nem mondtad el neki a szerződést, igaz? - kérdeztem vissza, hiszen ismertem annyira jól, hogy olvasni tudjak az árulkodó jelekből. Na meg persze, feltűnően kedvesen is viselkedett velem, mióta felébredtem. És habár legszívesebben felpofoztam volna magamat azért, mert nála töltöttem az éjszakát, és nem léptem le az első adandó alkalommal. - Zayn, anyukád nem hülye, szerintem már így is tudja - néztem mélyen barna íriszeibe, miközben igyekeztem a lehető legfinomabban kihúzni magam a találkozás alól. - Felesleges lenne még nagyobb fájdalmat okozni magunknak azzal, hogy a kelleténél tovább elviseljük egymást.
Borzalmas éreztem magam, miután elhagyták a szavak az ajkaimat, arról nem is beszélve, hogy ugyanazt a fájdalmat láttam végigsuhanni az arcán, mint mikor "nem"-el feleltem a lánykérésre. Ez pedig még inkább a padlóra küldött, hiszen a lelkiismeretem korántsem volt annyira kőszívű, mint amilyennek mutattam magamat.
Mondjuk pont Zayn volt ezzel tisztában, így mikor felvont szemöldökkel nézett vissza rám, egy hangos sóhajt hallattam, majd tüntető jelleggel kimásztam az ágyból, felkaptam a törölközőt és a papírzacskót, aztán bevonultam a szobához tartozó fürdőszobába. Az ajtót hangosan csaptam be magam mögött, jelezve, hogy a témát még korántsem beszéltük meg, habár teljesen tisztában voltam azzal, hogy őt ez egy cseppet sem érdekli. Csupán csak számított, hogy alig néhány perc alatt, a nézésével képes volt megváltoztatni a véleményemet, és belerángatni egy olyan dologba, ami alapvetően csak rosszul sülhet el. Bár a mi esetünkben körülbelül minden csak rosszul sülhetett el.
Úgyhogy a legrosszabbra felkészülve léptem be a zuhanykabinba, majd engedtem meg a vizet, ami először égette a bőrömet, aztán pár perccel később már kellemesen ellazított. Szóval majdnem fél órán keresztül áztattam magamat, majd a tolóajtót elhúzva nyúltam ki a törölközőért, amit aztán magam köré tekertem. A puha anyag felitta a testemről a felesleges folyadékot, ezért fogmosás után kihalásztam a papírtáskából a ruhákat. A Calvin Klein póló lazán simult a felsőtestemhez, míg a szürke melegítőnadrág egy kicsit nagynak bizonyult, de a kötő segítségével sikerült a csípőmön tartanom. A lábaimat egy UGG csizmába bújtattam, a pólóra pedig egy szürke pulóvert húztam. A hajamat egy laza kontyba fogtam a fejem tetején, aztán egy sóhajt követően kinyitottam az ajtót.
Mikor láttam, hogy üres a szoba szinte odaugrottam az éjjeli szekrényen heverő telefonomért, majd az ujjlenyomatommal feloldottam a készüléket. Renée keresett reggel párszor, így a visszahívtam. A második csörgésre felvette.
  - Szia, édesem! - hallottam meg mosolygós hangját, illetve a körülötte levő hangzavart is, így egy kicsit el kellett tartanom a fülemtől a készüléket. - Rendben vagy?
  - Persze, volt visszhang? - kérdeztem a tegnap esti kis színjátékunkra utalva.
  - Igen, nem is kicsi - nevetett fel menedzserem. - Nem láttad még sehol? Azt hittem már minimum a közösségi oldalakat végigzongoráztad.
  - Um, nem régen keltem - feleltem, miután hallottam, hogy Renée egy csendesebb helyre ment, hiszel egyre jobban távolodott a zaj. - Zayn-el töltöttem az éjszakát - vallottam be aztán, miközben éreztem, ahogy erős pír önti el az arcomat, habár még mindig elég sok minden homályos volt.
  - Summer, mit műveltetek? - csúszott néhány oktávval feljebb a hangja, és akkor rettentően örültem annak, hogy nem szemtől szemben álltam a nővel. - Komolyan alig néhány órára hagylak magadra és úgy viselkedsz, mint egy felelőtlen tinédzser.
  - Csak a szerződés miatt - vágtam rá rögtön, hiszen a saját magam épségének az érdekében megkíméltem őt kisebb részletektől. - Együtt jöttünk el a klubból és követni kezdtek minket a firkászok. Aztán végül nála kötöttem ki.
  - Legalább jókat írnak rólatok - sóhajtott egy hatalmasat, és csak reménykedni tudtam abban, hogy nem fog előjönni köztünk ez a téma egyhamar. - Délután viszont szeretném, ha bejönnél az irodába, hogy megbeszéljünk néhány dolgot. El kell kezdened a turnéra a felkészülést, és jó lenne, ha anyukád születésnapjáig a nagy részén már túl lennél, hogy nyugodtan haza tudj menni. Nem szeretnélek akkor már traktálni.
  - Persze - bólogattam, habár feleslegesen, hiszen nem volt rajtam kívül a szobában senki. - Sikerült lefoglalni anyáéknak a repülőjegyet? - kérdeztem rá az ajándékra. - Az éttermet már lefoglaltam arra az estére, apa pedig már dolgozik a taktikán, amivel odacsaljuk majd.
  - Lefoglaltam, első osztályra. A szállodát is elintéztem nekik, és még egy részletes programtervet is csináltattam. Már csak a meghívókat kell szétküldeni, de azt is elintézem még a napokban - mondta kedvesen, nekem pedig lelkifurdalásom támadt, amiért az éttermen kívül mindent Renée intézett, holott az én anyukám születésnapjáról volt szó. - Van még valami?
  - Nincsen, köszönöm - hálálkodtam, habár egy kicsit későn.
  - Rendben, akkor délután négy órára Tyler érted megy, csak szólj majd neki, hogy hova - kérte, aztán egy gyors elköszönés után bontotta a vonalat, nekem pedig mosoly terült szét az arcomon, hiszen sikerült elérnünk azt a hírverést, amit a menedzsment várt tőlünk, és még anya születésnapi partija a lehető legjobban alakul. Bár azért aggódtam, hogy apa el ne szólja magát, mert képes volt rá.
Miután megittam a maradék vizet, amit még Zayn hozott fel a gyógyszerekkel, lassan az ajtóhoz sétáltam, majd szinte csigákat megszégyenítő módon nyitottam ki a nyílászárót és dugtam ki a fejemet. Először csak halk neszezést hallottam, majd ahogy egyre jobban figyeltem, el tudtam különíteni Zayn és az anyukája hangját, így tudtam, esélyem sincs a menekülésre. Úgyhogy jobb híján, vettem egy mély lélegzetet, majd kiléptem a folyosóra. A ház nagyságából adódóan kellett néhány métert sétálnom a lépcsőig, ahonnan rá lehetett látni a nappalira, habár ők nem ott tartózkodtak. Ezért kicsit bátrabban lépkedtem a fokokon lefele, majd amint leértem elfordultam a konyha felé.
Az amerikai stílusú helyiségben a pult mellett álltak. Trisha az ajtóhoz közelebb állt, fehér inget és farmernadrágot viselt, haját pedig kibontva hagyta. Valamilyen ételt nyomott Zayn orra elé, aki levett egy darabot, majd az érkezésemmel egy időben, bekapta a falatkát. Az anyuka pedig felém kapta a fejét, majd amint realizálta, hogy én állok vele szemben, megakadt a mondata közepén. Ajkai mosolyra húzódtak, de szemein látszott, hogy nem tudja hova tenni a helyzetet. Ezért tanácstalanul nézett először rám, aztán a fiára, akit valamilyen oknál fogva, erősen lekötött a pulton levő étel tanulmányozása. Azonban Trisha nem zavartatta magát, megköszörülte a torkát, aztán nemes egyszerűséggel tarkón csapta a fiát.
  - Mégis mikor akartad elmondani, hogy a volt barátnőd is itt van? - kérdezte Zayn-től, amiből nyilvánvalóvá vált, nem a nő akart velem találkozni. Ekkor pedig egy mosoly terült szét az arcomon, hiszen tudtam, hogy többet jelent a kapcsolatunk neki, még ha az ellenkezőjét is hangoztatja szinte minden adandó alkalommal. - Summer, de régen láttalak - lépett hozzám a fiatalos nő, majd kissé tétován, de karjai közé zárt, miközben igyekeztem olyan jelentőségteljesen nézni a fiára, amiből tudja, hogy nincs lezárva ez a téma.
  - Nem igazán jártam felétek - húztam el a számat, habár ez hazugság volt, hiszen a Malik család a szüleimtől nagyjából fél órányi autóútra lakott, és mikor hazamentem, meglátogathattam volna őket. De az ember nem igazán szokta ápolni a kapcsolatot a volt barátjának a családjával, főleg ha olyan csúnyán ért véget a kapcsolatuk, mint a miénk. - Jól vagy?
  - Persze - bólogatott serényen. - Hoztam csokis sütit, vegyél - kapta el a fia elől a tányért, majd nyújtotta felém mosolyogva, így pár pillanat múlva igyekeztem a finom édességbe menekülni a kínos pillantások elől.
  - Anya - szólalt meg végül Zayn, mire a megszólított felé kapta a fejét. - Menjünk be a nappaliba, valamit el kell mondanunk - bökött a tágas helyiség irányába, így mindhárman megindultunk, habár a nő arcán átfutott az enyhe rémület.
A fotelba ült le Trisha, hiszen így mindkettőnkkel szemben ült, így nekünk maradt a kanapé. És, habár eléggé méretes volt az ülőgarnitúra, nem tudtunk annyira távol húzódni a másiktól, mint amennyire szerettünk volna. Emiatt pedig szinte a karfán ültünk mindketten, ami felettébb fura lehetett az anyuka számára, hiszen simán elfekhetett volna valaki közöttünk. De miután ennyire feltűnően messze húzódtunk egymástól, nem firtatta a dolgot. Inkább csak várakozóan pillantott ránk, habár a fián volt a sor, hogy beszámoljon neki a történtekről.
  - Meséltem, hogy a Modest! egyre jobban cseszeget, és szinte már ki akarnak rúgni a bandából - kezdett végül bele, mire én is felé kaptam a tekintetemet. - Elég sok szart csináltam mostanában, és kaptam egy utolsó esélyt, hogy helyrehozzam a hírnevemet. Szerződésbe foglalták, hogy a nyilvánosság előtt úgy kell viselkednünk, mintha újra randizgatnánk - bökte ki nagy nehezen, habár ezt nem igazán lehet úgy mondani, mintha csak az időjárásról csevegnénk, hiszen az életünkről van szó. - Nem akartam, hogy a sajtóból értesülj a dolgokról, habár már szerintem így is láttál néhány cikket meg képet.
  - Hál' istennek, nem leszek nagymama!

Drágáim! 
Meghoztam az év első részét, amiben néhány apróbb információt is elrejtettem a következő részekkel kapcsolatban. :) Remélem tetszett, és azt is remélem, hogy jól telt a szünet és pihentetek! Kitartást kívánok az elkövetkezendő napokhoz, a következő rész vasárnap érkezik majd! 
Ha van kedvetek, pipáljatok, írjatok néhány sort vagy kérjetek cserét és iratkozzatok fel. Mindennek nagyon örülnék <3 

xx Lorette T.